Az RMDSZ és a kormánypárt aláírta az újabb egyéves együttműködési szerződést. Az egymás nagyszerűségét, az együttműködés felette hasznos voltát hangsúlyozó nyilatkozat mintha igazolná: összenő, ami összetartozik, írta a Háromszék munkatársa. Az egyezmény sok új elemet nem tartalmaz. Elemzik a Csíki Magánjavak visszajuttatásnak lehetőségét. Határidő nélkül de célként jelölték meg a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálását és egy kisebbségi kutatóintézet létesítését. Egyetem helyett a már meglévő magyar csoportokból két önálló (egy természettudományi és egy humán) kar létrehozását helyezték kilátásba. 1990 óta követeli a magyar nemzeti közösség az önálló állami magyar egyetem létrehozását, ez nem szerepel a prtokollumban. /Simó Erzsébet: Összenő, ami összetartozik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./
2003. április 18.
Az RMDSZ látható részében nagy harmónia uralja az apák és fiúk közti kapcsolatot. Együtt járnak tisztújító gyűlésekre, együtt szavaznak, írta ironikusan Simó Erzsébet. A fiatal, ha politizál, általában jóval radikálisabb doktrínához csatlakozik, mint az apa. Itthon azonban a politizáló fiatalok gyorsan hatalomközelbe akarnak jutni. Ha kell, a papa mellett ücsörögve politizálnak. Az ilyen politika eszközembereket termel újra. /Simó Erzsébet: Apák és fiúk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./
2003. május 6.
Van valami rettenetes összevisszaság a hazai magyar politikai életben. Kevesen tudják pontosan értelmezni, mit jelent az RMDSZ kezdeményezte székelyföldi gazdasági régió, a Tőkés László hívására összeállt Erdélyi Magyar Önkormányzati Tanács, a nemrégiben Székelyudvarhelyen létrejött Erdélyi Magyar Polgári Egyesület, illetve most a hét végén Kolozsváron megalakult Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány, mely létrehozta az erdélyi magyarság gazdasági civil parlamentjét. Simó Erzsébet szerint az erdélyi magyar nemzeti közösség szétesése a szatmárnémeti RMDSZ-kongresszuson teljesedett ki, amikor nyíltan párttá alakították a szövetséget, s megszüntették Tőkés László tiszteletbeli elnök címét. Az RMDSZ vezetősége kínos helyzetéből a székelyföldi gazdasági régió létrehozásával próbál kitörni. Az RMDSZ csúcsvezetősége és a Hatáton Túli Magyarok Hivatala által patronált ötödik Civil Fórumon Somai József kijelentette, hogy az erdélyi magyar társadalom nincs felkészülve az önkormányzatiságra, s túl korai lenne még vita tárgyává is tenni a Székelyudvarhelyen megfogalmazott területi és kulturális autonómia kérdését. Ez jelzi, hogy az RMDSZ-vezetés szeretne kifarolni még az általa meghirdetett Székelyföldi Gazdasági Régió létrehozásának kényszeréből is. Ha tizenhárom év után nincs meg a kellő felkészülés az önkormányzatiságra, akkor mit tettek mostanáig? /Simó Erzsébet: Nagy magyar összevissza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./
2003. május 20.
A csúcsvezetők meglehetősen triumfalista nyilatakozata jellemezte a brassó-pojánai RMDSZ-SZDP megbeszéléseket. Azonban a ,,csúcs" után kiderült, a megye RMDSZ-vezetői nem elégedettek az eredménnyel. Váll- és lapockaveregetésekkel, kedélyeskedésekkel teltek az órák, lényeges dolgokban egymás mellett elbeszéltek, s bár a Markó- és Hrebenciuc-nyilatkozatok sikerről szóltak, a helyi vezetők elégedetlenkedései - Háromszék mellé felzárkózott Csík, Maros és Kolozs megye is - azt mutatják, sem az országos, sem a megyei egyezmények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Lehet hajtogatni, hogy hála együttműködésüknek, megszületettek a vagyon-visszaszolgáltatási törvények, de eddig az a bizonyos tárcaközi bizottság egyetlen magyar ingatlant sem adott vissza; az egyetem szétválasztása álom maradt; az erdőtörvény valóban vagyonhoz juttatta a székely embert, most azt akadályozzák, hogy ésszerű kihasználása érdekében társuljon; bíróságokon a magyar nyelv használatának biztosítása valahol elveszett a jogszabályból, a szövetkezeti törvénytervezetet halogatják, s az RMDSZ bármennyire szeretné tisztázni a nyugdíjalapból és az egészségbiztosításból nyomtalanul eltűnt tíz- és százmilliárdok sorsát, a kormánypárt ígérete ellenére nem hoz létre bizottságokat, s a megyei szinten a magyar vezetőket továbbra is mellőzni szeretnék az apparátusban. Felerősödött a magyarellenes retorika, Marosvásárhelyen az elmúlt időszakban három olyan szoborfelirat született, például a felállított holokauszt-emlékművön, ami sérti az ott élő magyar lakosság önérzetét, a Nagyváradon nemrég avatott Bethlen Gábor-szobron is le kellett takarni a magyar fejedelem keresztnevét s közismert jelszavát: Ha Isten velünk, ki ellenünk? Kudarcot jelenteni mégsem lehet, tehát mind az SZDP, mind az RMDSZ csúcsvezetősége sikerekről beszél. /Simó Erzsébet: Máról holnapra: Törvényességre várva. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./
2003. június 3.
Nyilvánvalóvá vált a sepsiszentgyörgyi fórumon, hogy az erdélyi magyarság önrendelkezési jogát, autonómiáját senki nem adja ajándékba, azt a román parlamentnek el kell fogadnia. Csapó. I József volt szenátor A romániai magyarság - autonóm nemzeti közösség című, 2002-ben Székelyudvarhelyen kiadott munkájában megírta az államon belüli önkormányzást, a Romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának, a sajátos státusú helyi önkormányzatok, valamint a nemzeti közösségek regionális autonómiájának statútumát, és elkészítette a keret-törvénytervezetet a nemzeti közösségek egyéni és kollektív jogairól. Kiderült mind Tőkés László, mind Toró T. Tibor, mind más szónokok, köztük Fodor Imre vagy Király Károly beszédeiből is: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ideiglenes ügyvezetőinek partnereket kell találniuk. Elsősorban az RMDSZ parlamenti frakcióit kellene megnyerniök. Párbeszédet kell kezdeményezniök az európai gondolatot felvállaló román elitértelmiséggel. A választásokon az RMDSZ-szel együtt kell indulniok. /Simó Erzsébet: Hogyan tovább? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./
2003. július 14.
Úgy lépked Európa felé a kormányzó Szociáldemokrata Párt, hogy menet közben kommunista és fasisztoid pártokat - a Szocialista Munka Pártját és a Nemzeti Újjászületés Szocialista Pártját - fogad soraiba, egyikük-másikuk vezetőjét alelnökévé is megválasztja. Igaz, a párt már amúgy is enyhén szólva heterogén volt, Paunescu, Neacsu, Roibu, Pruteanu jelenléte eleve sugallta, bárkit bevesznek maguk közé, aki gyors megalkuvásra, elvei feladására és Nastase vagy Iliescu feltétlen szolgálatára kész. S ebben a pártban elképesztő átváltozásokon mentek át emberek, Hrebenciuc például, aki korábban főként korrupciós ügyleteitől híresült el, européer tárgyalópartnerré változott, Cozmanca, aki már Ceausescu alatt fő-fő KISZ-aktivistaként szolgált, ebben a pártban meglelte helyét, meglehetősen durva hangon instruálta főnöke árnyékából a hanyag megyei vezetőket. Az Európai Unió nem reagált a szélsőségesekkel paktáló román kormánypártra, Günther Verheugen hetente biztosítja Bukarestet, hogy a 2007-es tagság biztos, csak már iparkodjanak egy kicsit a gazdasági reformok terén is. Az RMDSZ ezzel a társasággal működik együtt, holott nem egy közülük egy kanál vízbe fojtana valamennyiünket, állapította meg Simó Erzsébet. /Simó Erzsébet : Máról holnapra: Együtt a fasisztákkal és a kommunistákkal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./
2003. szeptember 19.
Ha az RMDSZ csúcsvezetése azt gondolja, hogy az aradi Szabadság-szobor visszaállításának ügyében megfogalmazott szigorkodó állásfoglalásával jobb belátásra bírja a kormánypártot, a kommunistákból, fasisztákból, liberális gondolkodású vagy elkötelezett szociáldemokratákból álló politikusokat, igen nagyot téved, szögezte le Simó Erzsébet, a lap munkatársa. Ott van a gátlástalan Paunescu, akinek ma is mindent szabad, akárcsak a Ceausescu-érában, a jellem nélküli Pruteanu, a pártokat könnyedén váltók siserahada, akikből miniszterek, államtitkárok, fő- és altanácsadók lettek, a szekusmúlttal rendelkezők serege, sorolta az újságíró. Ezek az emberek az RMDSZ partnerei, tőlük várja a szövetség csúcsvezetése, hogy a törvényesség jegyében cselekedjenek. Sem az egyetem, sem a Szabadság-szobor, sem a magánszemélyektől elkobzott javak, sem az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye nem halad. /Simó Erzsébet: Tévednek! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 19./
2003. október 30.
Az RMDSZ csúcsvezetése valójában székét, hatalmát félti a frissen alakult Székely Nemzeti Tanácstól, állapította meg cikkében Simó Erzsébet. Nyolcvanévi elnyomás, tragikus mértékű számbéli megfogyatkozás után azok, akik még tömbben megmaradtak, bejelentették igényüket a területi autonómiára. Az RMDSZ vezető elitje 1996 óta ejtette mind a területi autonómiát, mind az etnikai okokból különleges státussal felruházott kisrégiók létrehozására vonatkozó igényét. Téglánként kell építeni az autonómiát - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Ezt az SZNT sem gondolta másként. Jó lenne az erdélyi autonómiák házát kalákában építeni. /Simó Erzsébet: Felhívás kalákára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./
2003. december 9.
A közvélemény-kutatás szerint a magyarok körében a legnépszerűbb politikus Frunda György.Frunda a választási kampányokban brillírozó, vitapartnereit okos érvekkel elegánsan uraló tévészemélyiségként aratott sikert. Aztán ő lett az SZKT keménykezűnek tartott elnöke. Most a bukaresti Realitateában tűnt fel, ahol elmondta, a területi autonómia nem érdekli a magyar lakosságot, illetve csak annak olyan 10 százalékát, ami elhanyagolható tömeg, ráadásul szerinte ezek meg sem jelennek majd a választásokon. Hozzátehető ehhez, ha az úgynevezett autonomisták kevéssel többen lesznek a bűvös 10 százaléknál, figyelembe véve, hogy a magyar lakosság már csak 6 egész néhány százalékát teszi ki Románia összlakosságának, könnyen a bejutási küszöb alá küldhetik azt a szövetséget. Különben bármit mérnek a szociológusok, Székelyföldön alig van magyar ember, aki ne támogatná az autonómiatörekvéseket általában, s a területi autonómiát különösképpen. Nem jó jel, hogy a csúcsvezetés egyik prominense éppen e ritka kivételek közé tartozik. /Simó Erzsébet: Nem jó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 9./
2004. január 21.
Markó Béla négy hazai és magyarországi lapban közölt írása szerint a szerbiai magyarok választási kudarcukat a Magyarországról importált politikai megosztottságnak köszönhetik. Simó Erzsébet, a Háromszék munkatársa vitatta, hogy egy esetleges választási kudarcért nem itthon kell a felelősöket keresni. Markó Béla, az RMDSZ elnöke egységes gondolkodásra és cselekvésre szólította fel a magyar politikai pártokat és a kettészakadt magyar közéletet, közben, írta Simó Erzsébet, jó lenne, ha esélyt adnának a helyhatósági választásokra készülő, RMDSZ-en kívüli magyar szervezeteknek. /Simó Erzsébet: Nemzetstratégia és választások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./
2004. április 3.
Az 1989-es fordulat után azt hitte mindenki, hogy a sajtó-, vélemény- és gyülekezési szabadság visszatér Romániába. Azután a szociáldemokratának álcázott reformkommunisták lassan ismét szájkosarat raknak az újságírókra, büntetőjogi eljárással fenyegetik – az Európai Parlament minden tiltakozása ellenére – azokat, akik a hatalmat s annak képviselőit ,,bántani” merészelik. Jó esetben újságírókat, de inkább egész lapokat vásárolnak meg, tesznek szócsövükké. A román elektronikus média teljesen kiszolgáltatta magát a hatalomnak. A magántévék sem különbek, eladósodtak, adó, egészségbiztosítási, nyugdíjalap stb. fejében szolgálnak. A román sajtóban alig néhány lap nem hódolt be a Nastase vezette hatalomnak. Kivétel alig van, talán az Adevarul, az Evenimentul Zilei, a Catavencu és a Dilema Noua. A román vidéken úgyszólván egyetlen megyei lap sem független. Magyar vonatkozásban sem sokkal különb a helyzet. A magyar lapokat az RMDSZ tette szócsövévé, kihasználva azt a helyzetet, hogy sok régi motoros dolgozik még a sajtóban, s akik rendszerváltás előtt a hatalomnak behódoltak, azokat újra be lehet keríteni. A fiatalok meg rájöttek, élni jó, de ehhez pénz és pozíció kell. Néhány lap kilóg a sorból: a tönkremenés határán billegő nagyváradi Erdélyi Napló, a kolozsvári Krónika vagy a Háromszék, mely hűséges olvasóinak köszönhetően tartani tudja magát. /Simó Erzsébet: Szabad-e a sajtó? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./
2004. április 30.
Markó Béla szövetségi elnök a Duna Televíziónak adott interjújában kizárással fenyegette meg az MPSZ RMDSZ-es tagjait, erre válaszolta Tőkés László püspök, hogy ő a szövetség tagja marad, s bizonyára lesznek még, akik követik, hisz pont azokat kiebrudalni az érdekvédelmi szervezetből, akik tizennégy évvel ezelőtt a legtöbbet tettek érte, enyhén szólva ízléstelen, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. Székely Ervin képviselő olyan törvénykezdeményezést kíván a t. Ház elé terjeszteni, mely lehetetlenné teszi a kettős tagságot az etnikai szervezetekben. A héten Szájer József az Európai Parlament külügyi bizottságában a román helyhatósági törvény és az MPSZ részvételének elutasítása után tájékoztatta az eurohonatyákat, hogy az eljárás ellentétes a demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartására vonatkozó koppenhágai kritériummal, amelyekhez EU-tagjelölt országként Romániának is tartania kellene magát. A bizottság tudomásul vette a képviselő tájékoztatását, elnöke, Elmar Brok pedig jelezte, hogy a testület levélben fordul a román hatóságokhoz, és tájékoztatást kér tőlük az ügyről. Frunda György szenátor, a strasbourgi román delegáció magyar tagja, egy ideig a magyar kisebbség küzdelmének egyik legelkötelezettebb nemzetközi szószólója volt. Mostanában ez a kisebbségvédő magatartása megingott, ezt jelzi, ahogyan az Andreas Gross-jelentést elkente, s vitáját a soron következő SZKT-ülés asztaláról leseperte. Mos pedig nem csupán riválisain ütött, hanem Magyarországon is. Furcsállom – nyilatkozta Frunda a Krónikának –, hogy olyan képviselő indítványozza ezt a kezdeményezést, akinek országában nincs parlamenti képviselete a kisebbségnek... Ilyen szempontból a román kormány sokkal inkább kisebbségbarát, mint a magyarországi – jelentette ki Frunda. /Simó Erzsébet: Politikai praktikák. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2004. július 3.
Dicséretes lenne, ha Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke leülne tárgyalni az MPSZ-szel, mert bűnrészességgel gyanúsíthatók a helyhatósági választási törvény és végrehajtási rendelkezés elfogadásában. Markó Béla is elismerte, hogy az ötszázalékos bejutási küszöb is a nagy pártoknak, köztük magának az RMDSZ-nek kedvezett, ezért is érhették el a párját ritkító nagy sikert június 6-án és 20-án, mikor mindössze félmillió magyar ember szavazott rájuk. Frunda György szenátor, az Európai Parlament román delegációjának tagja, hogy védje a román mundér becsületét, felkérte az ET-t, a hazai helyhatósági törvény kisebbségi vonatkozásait hasonlítsák össze az unió államaiban létező hasonló rendelkezésekkel. Frunda tudja, Európa ilyen vonatkozású törvényei nem nagylelkűek. Frunda képes szembemenni az Európai Néppárt Orbán Viktor vezette bizottságának vizsgálódásaival s a Velencei Bizottság őszre elkészülő, ugyancsak e témába vágó jelentésével, ez méltatlan az egykor harcos szenátorhoz. Cselekedetével szolgálatot tett a magyar és főként a román szocialistáknak. /Simó Erzsébet: Lesz-e nyitás? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./
2004. július 19.
A gimnáziumok és líceumok záróvizsgái utáni eredményhirdetést évek óta súlyos drámaként éli meg a magyar közösség. Ilyenkor derül ki, hogy a diákok gyengén vagy alig tudnak románul. Néhány hétig, írnak róla, aztán elkönyvelik, hogy ősztől ismét több százas nagyságrenddel kevesebben indulnak középiskolába. A közép- és idősebb nemzedék az itthon maradás, a kitartás, a szülőföld megőrzésének nemes feladatáról beszél, akár az RMDSZ vagy a szocliberális magyar kormány. Romániában másfél évtized alatt nem sikerült elérni, hogy a magyar gyermekeket a modern pedagógia és módszertan eszközeire támaszkodva tanítsák meg a román nyelv és irodalomra. A sokat vitatott tanügyi törvényt az elmúlt hat-hét esztendő alatt az RMDSZ meg sem próbálta megváltoztatni. /Simó Erzsébet: Fogyunk, kopunk, butulunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 19./
2004. október 4.
Theodor Stolojan bejelentette, hogy egészségi okok miatt visszalép az elnökválasztási versenyből és lemond a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöki tisztségéről. Stolojan Calin Popescu Tariceanu NLP-alelnökre ruházta át a pártelnöki hatáskört, aki egyben az NLP–DP szövetség társelnöke is lesz. Theodor Stolojan 2000 és 2002 között a Nemzeti Liberális Párt Országos Tanácsának elnöke, 2002 augusztusától a párt elnöke volt. Theodor Stolojan 1991-ben pénzügyminiszter, 1991 és 1992 között pedig kormányfő volt. /Stolojan visszalépett. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./ A volt állampárt tagjainak továbbélése mind a jobb-, mind a baloldalon, a kommunizmus bűneinek takargatása még jó ideig zsarolhatóvá tesz sok-sok politikust, állapította meg Simó Erzsébet, a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Stolojant megzsarolták. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./
2004. november 15.
A VIII. Magyar Állandó Értekezleten a szocialista–liberális koalíció újólag bebizonyította, hiába cseréltek kormányfőt, hiába választottak vadonatúj vezetőséget a szocialista pártnak, valójában régi ösztöneiket nem tudták legyőzni: a kóros rettegést mindentől, ami nemzeti, ami a magyarság megerősödését célozza, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. A magyar vezető politikai erők le akarják magukról rázni a Trianonnal elszakadt nemzetrészeket. Távlatok nélküli, fantáziátlan nemzetstratégiájukat a leghajmeresztőbb prognózisokkal, riogatásokkal toldják meg, a Magyarországot elözönlők számáról, a kettős állampolgárság áráról. Közben a kettős állampolgárságot megadták – szép csendben – a románok moldovai testvéreiknek, a horvát állam határain túl élő polgártársainak, erre készülnek a szerbek is. . /Simó Erzsébet: Kiderül, milyen népség a magyar. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./
2004. november 26.
Az ellenzék és a civil társadalmi szervezetek szerint a kormánypárt, az SZDP nagyarányú választási csalásra készül. Érthetetlen módon 18 millió szavazócédulát rendeltek a nyomdáktól, holott legjobb esetben 12–14 millió állampolgár megy el voksolni, de a fölös példányokat bizonyára, ott fogják majd hasznosítani, ahol az a legkevésbé lesz feltűnő. /Simó Erzsébet: Vége a kampánynak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./
2004. december 6.
Kányádi Sándor a Duna Televízió Régiók című műsor dec. 3-i kiadásában mondta: Ha a népszavazáson nem az igen győz ha az nem lesz érvényes és eredményes, nem történik semmi különös Erdélyben, a Székelyföldön vagy a Partiumban, s merjük remélni, a Vajdaságban és Kárpátalján sem, hisz eddig is minden határon túlra szakadt magyar nemzeti közösség jórészt saját erejéből élt, próbált megmaradni, fejlődni, felzárkózni. A népszavazás valójában arra volt jó, hogy felmérjük, akad-e ma Magyarországon kétmillió ember, aki azonosulni tud azzal a több mint nyolc évtizedes fájdalommal és méltánytalan helyzettel, amit a trianoni döntés hozott a határon túliakra. Nem akadt. Megalázó volt hallgatni Kuncze Gábor vagy Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc vagy Hiller István és párttársaik nem melletti korteskedését, a magyar kormány felelős tisztségviselőinek hazugságoktól hemzsegő számadatait, állapította meg Simó Erzsébet, a lap munkatársa. A népszavazás alkalmával Kádár és Gyurcsány népe olyat tett, ami példátlan az európai nemzetek történetében: elutasította 3–4 millió testvére feléje nyújtott kezét. /Simó Erzsébet: Igen, de nem! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./
2004. december 15.
Az RMDSZ-vezetésnek az eddig kormánypárttal, az SZDP-vel való tárgyalása, az elnyertnek vélt pozíciók nyilvánosságra hozatala, Markó miniszterelnök-helyettesi, s a kisvezérkar tagjainak miniszteri bársonyszékbe való biztos bejutásának beharangozása óriási tévedés volt, mint ahogyan az volt a magyarság Nastase melletti szavazásra biztatása is. Azt állították, ha Basescu lesz az elnök, akkor a Nagy-Románia Párttal lép koalícióra, és a szélsőséges nacionalista George Pruteanut nevezi ki tanügyminiszternek. Simó Erzsébet, a lap munkatársa szerint az RMDSZ- csúcsvezetés néhány tagjának személyes üzleti érdeke és a hatalomvágy miatt kockára tették az erdélyi magyarság hosszú távú érdekeit. Nem vitás, az alakuló új hatalomnak is szüksége lesz az RMDSZ-re, de a köpönyegforgatás bélyege megmarad. /Simó Erzsébet: Levizsgáztak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 15./
2005. január 14.
A közvélemény-kutatások szerint a szegénységtől, a munkanélküliségtől retteg legjobban a magyar ember is, továbbá 12–20 százalék között mozog azok száma, akik külföldön keresnék boldogulásukat. Ez újabb hatalmas érvágást jelentene a magyar közösségnek. Az RMDSZ vezetőinek nem szabad lenyelniök, hogy az új külügyminiszter kijelentse, a magyarság valójában nem is akarja a területi autonómiát. Honnan tudja? /Simó Erzsébet: A langyosat kiköpi az Isten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./
2005. január 26.
Elmúlt ősszel Árkoson a Pro Vita Hominis Társaság ünnepélyes külsőségek között, külföldi vendégek és magyar katolikus főpapok jelenlétében felavatta az Irgalmasság Anyja Otthont, mely az áldott állapot idején s utána négy hónapig a teljesen támasz nélkül álló terhes nőket fogadja be. Dr. Kovács Zita gyermekorvos, a Pro Vita Hominis Társaság elnöke elmondta, Árkoson vásároltak egy házat, melyet át kellett alakítani. Sok-sok magánszemély, vállalkozó segített. A svájci adományozó egy kitűnő ácsmestert küldött. A gyulafehérvári érsekség is támogatta őket. Az otthonnak Isten irgalmasságát kell megjelenítenie a támasz nélkül maradt kismamák előtt. Legnagyobb gondjuk három olyan embert találni, akik ezt a házat vezetnék. A ház nyitott lesz, programjaikon részt vehetnek az árkosi fiatalok is. Céljuk, hogy ha csak egy mód van rá, a természetes család újra összeálljon. /Simó Erzsébet: Új fészek az életnek Árkoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./
2005. február 1.
Hála az RMDSZ Operatív Tanácsának, a parlamenti választásokon, illetve az előválasztásokon kikopott honatyák jobbnál jobb prefektusi, államtitkári székhez jutnak, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. Háromszéken egyelőre mélységes titok övezi a leendő intézményvezetők névsorát. Úgy tudni, a kulisszák mögött minden székért kegyetlen küzdelem folyik. Meglepetés érte a magyar államtitkárok nevesítésekor, jegyezte meg, például a volt Bihar megyei képviselőnek, Székely Ervinnek az egészségügyi államtitkári tisztségbe való kinevezése. Az előválasztásokon Székely harmadik lett, ami azt jelenti, hogy saját hívei között sem elismerésnek. Több mint tíz évig volt képviselő, de alig hallatta hangját. Publicisztikája ellenben figyelemfelkeltő volt, a pártaktivista tipikus megszólalása miatt. Székely Ervin annak idején a Bihari Naplóban amatörizmussal vádolta meg az autonómiastatútum elkészítőit, a Krónikában meg azt nyilatkozta, hogy ,,ilyesmit még Adolf Hitler sem merészelt volna papírra vetni”. Nos, ez az ember államtitkári székébe huppant. /Simó Erzsébet: Jótett helyébe jót várj! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 1./ Székel Ervin idézett nyilatkozata: Pengő Zoltán: Hitler és a székelyföldi autonómia. = Krónika (Kolozsvár), 2004. márc. 8./
2005. február 14.
A kormányalakítás utáni tisztogatás tekintetében a Tariceanu-kabinet hasonló volt a négy évvel korábbi Ciorbea–Constantinescu kettőshöz. Elődeik, Adrian Nastaseék négy évvel ezelőtt minisztériumok, központi intézmények egész sorát keresztelték át csak azért, hogy a törvényt így megkerülve, a régi garnitúrától megszabaduljanak, hogy még a kapusok, a takarítónők is az SZDP elkötelezett hívei legyenek. Ezt a piszkos munkát a Köztisztviselők Országos Irodájának elnöke, Verginia Vedinas (jelenleg nagy-romániás képviselő) és Birtalan József (2000-2004 között e hivatal alelnöke) végezte, írta Simó Erzsébet. Birtalan Józsefet most ugyanennek az irodának az elnökévé nevezték ki. Az Academia Catavencu szatirikus lap az esetet úgy értelmezte, hogy a Köztisztviselők Országos Irodájában, hála az RMDSZ-nek, tovább él az SZDP. Az elnöki hivatalban, a Cotroceni-ben még mindig Iliescu bizalmi emberei intézik Traian Basescu elnök ügyeit. – Blaga belügyminiszter bejelentette, hogy huszonkét, ,,munkába belefáradt” megyei rendőrfelügyelőt küld el, megyei szinteken is követelni kezdték a kormánykoalíció emberei, nyújtsák be felmondásukat az SZDP-s intézményvezetők. /Simó Erzsébet: Takarítani kellene. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./
2005. február 17.
Az előző kormány négy esztendeje alatt a régi gárda hatalomba való visszahelyezése, a klientúra anyagi igényeinek kielégítése, az államhatalom centralizálása mellett annak militarizálása folyt, például egy olyan civil intézmény élére is, mint az egészségbiztosító, katonaembert nevezett ki igazgatónak a kormány. Nem csoda, hogy az új kormány intézkedései meglehetősen nehezen hatolnak át ezen a közegen. A több mint négyéves kényszerű hallgatás után megszólaló Emil Constantinescu krimibe illő történeteket mesélt el a régi gárda visszatéréséről. Constantinescunak nagy nehézségek árán sikerült úgy-ahogy megtisztítania a hadsereget, a titkosszolgálatokat, a külföldi hírszerzést (SIE) a kommunista rezsim bizalmi embereitől. Azonban Nastaséék hatalomra kerülésük után alig fél évvel bizalmi embereiket újra pozícióba helyezték. Most a volt kormánypárt, az SZDP vádolja Traian Basescu kormányfőt, hogy törvénytelen eszközökkel vásárolt – kedvezményes áron – egy államosított villát a fővárostól. Az államelnök defenzívába szorult, magyarázkodik, s lehet, sem a titkosszolgálatok vezetőit nem lesz kurázsija leváltani, sem a kormányt óvatos tisztogató politikájában támogatni. /Simó Erzsébet: Holtponton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 17./
2005. március 4.
Reiner Antal neve, sorsa az Agache-per kapcsán vált közismertté. Egyike azoknak a kézivásárhelyi embereknek, akiket egy hírhedt, koncepciós perben ítéltek el, s aki a rá kiszabott börtönbüntetést le is töltötte. 1989. december 22-i napon Kézdivásárhelyen a tömeg közvetlen kínzójára támadt, egy pénzéhes, vad és örökös bosszúvágytól lihegő milicistára, Agache Aurelre. Sok embernek okozott bajt, bánatot, többeket megvert, kifosztott, volt, akit megerőszakolt. Agachével végzett a népharag. Teljesen ötletszerűen öt embert választottak ki és megvádoltak gyilkossággal. Az elítélés nem volt jogilag tiszta eljárás (2001. március 26-án a Legfelsőbb Bíróság megfellebbezhetetlen döntése értelmében Filip Orbán Gabriella Kamillát hét évre, Paizs Ottót és Héjja Dezsőt négy-négy évre, Reiner Antalt és az időközben elhunyt Konrád Jánost három-három év börtönbüntetésre ítélték). Börtönben valójában csak Reiner ült, mert a beteg Héjját néhány hét után kiengedték, Paizs és Filip Kamilla Magyarországra menekült, Konrád meghalt. A román állam a forradalom hősévé avatta a néhai milicistát, szobrot és díszsírhelyet állítottak neki, és egyik gyermeke, Agache Aurel Dionisie megfogadta, hogy bosszút áll apja úgynevezett gyilkosain, perelt és perelt, s a román bíróság mindig neki adott igazat. Így történhet meg, hogy az egyetlen emberen, akinek volt még valamije – Esztelneken egy kis házrésze –, Reiner Antalon fogja behajtani az apján esett sérelmet. Az elfogult és igazságtalan ítéletet Frunda György ügyvéd a strasbourgi emberjogi bírósághoz továbbította. 2005. március 15-én Agache egyik gyermeke elárverezteti Reiner Antal házát. Addig kellene Háromszék polgárainak az eddig gyűjtött 47 millióhoz még 47,6-ot összegyűjtenie. /Simó Erzsébet: Negyvenhétmillió lejen múlik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./
2005. március 25.
Elkészült az RMDSZ kulturális autonómiatervezete, néhány napra rá a szövetséghez közel álló civil szervezetek képviselőivel ismertetőt is tartottak, az RMDSZ számára nem rokonszerves Székely Nemzeti Tanács kizárásával. Az új törvénytervezet lehetetlen feltételeket teremt az új kisebbségi szervezeteknek. Az RMDSZ politikusai ígérték, hogy a javaslatok egy hányadát, mely drótpostán vagy levélben címükre érkezett, bedolgozzák a törvénytervezetbe. A kulturális autonómia törvénytervezetét az RMDSZ elsősorban magának készítette, ezt mutatja, hogy igényt tart az esetleges kulturális autonómia irányítására is, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Egypártrendszerből egypártrendszerbe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./
2005. április 25.
Ion Iliescuval távozott az ország politikai életéből a legrégebbi vezető. Ion Iliescu az ország elképesztő lemaradásáért, a megtűrt korrupcióért, a régi pártapparátus és Szekuritáté embereinek az új rendszerbe való átmentéséért felelős. Az RMDSZ maradt az egyetlen olyan romániai politikai erő, melynek vezérkara – 1992 óta, mikor Domokos Géza, a szövetség alapító elnöke önként távozott a szövetség éléről – kisebb-nagyobb, de a lényeget nem érintő személycserék mellett ugyanaz maradt. Nem engedte meg a többes jelölést, csak a szövetségi elnököt választja meg a négyévenként sorra kerülő kongresszusain. Az összes többi funkció betöltése a szövetségi elnök hatáskörébe tartozik. Az elnöki döntésekre az egyre erőtlenebb SZKT-nak is rá kell bólintania. A legfontosabb döntéseket vagy a szövetségi elnök, vagy az igen szűk körű Operatív Tanács hozza. Torz, antidemokratikus, autoriter képződménnyé vált az RMDSZ, mely – kontroll nélkül – több mint nyolc éve hatalomban vagy hatalomközelben van, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Következhet az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./
2005. június 22.
Egyre-másra jelentek meg a magyar sajtóban a beszámolók arról, hogy a VIII. osztályt végzett magyar gyerekek közül feltűnően sokan buktak meg a képességvizsgán, nagy részük a román nyelv és irodalom miatt, főleg az olyan megyékben, ahol a magyarok túlnyomó magyar többségű településeken élnek. Szilágyi N. Sándor hosszadalmasan kifejtette, szükség van arra, hogy magyar iskolákban a román nyelv tanítása első osztálytól ne csak a negyedik elemiig, hanem a középiskola, a líceum végéig a nyelvelsajátítás szempontjait követve történjen. A törvénymódosítás után pedig rögtön ki kell dolgozni a modern nyelvoktatás elveit követő, szakszerű tanterveket, és megírni az ezekhez tartozó korszerű nyelvtanítási módszereket követő tankönyveket. Miért is buknak meg a magyar gyermekek románból évről évre? Erre Simó Erzsébet már tavaly megadta a választ a Háromszék 2004. július 19-i számában: azért, mert ,,nem sikerült e majdnem másfél évtizedes időszak alatt azt sem elérni, hogy a politika, a nemzeti kizárólagosság avítt elve távol maradjon az oktatástól. Hogy a magyar, de szlovák vagy török, tatár, illetve ukrán gyermekeket a modern pedagógia és módszertan eszközeire támaszkodva tanítsák meg a román nyelv és irodalomra, az ország történelmére és földrajzára, ne talpig trikolórba öltözött honatyák habókos elképzelése szerint. A sokat vitatott tanügyi törvényt az elmúlt hat-hét esztendő alatt az RMDSZ meg sem próbálta megváltoztatni, a magyar egyetemekért folyó küzdelemben elveszett az igazi cél: minőségi oktatás az elemi, általános és középiskolákban, valamint a fiatal magyar értelmiség újratermelése a felsőfokú képzésben. /Szilágyi N. Sándor: Miért buknak meg a magyar gyermekek románból? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21., folyt.: jún. 22./
2005. szeptember 1.
Nagy sajtóbotrányok a hazai magyar médiapiacon nincsenek. Súlyos leleplező cikkek sem jelennek meg. A magyar felsőbb vagy megyei politikai szféra viszonylag jól megúszta a több mint tizenöt éves sajtószabadságot, viselt dolgaikról, esetleges törvénytelen üzleteikről, korrupciós üzelmeikről nagy ritkán a román lapok adnak hírt. Azt veszik át jó esetben a magyar újságok, s kommentálják saját ízlésük, tudásuk szerint. A sajtóleleplezések alapján a magyar gazdasági és politikai elit remekül áll. Alig van köztük korrupt ember. A MÚRE, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete főként sajtóetikai dolgokban próbál igazságot tenni, de túl sok dolga nincs. Valójában néhány megyei lap áll viszonylag biztosan a lábán, egyik mert lefeküdt az RMDSZ-nek, másik éppenséggel azért, mert nem. Az irodalmi lapok, a gyermeklapok, a tudományos kiadványok munkatársai a minimálbért alig meghaladó fizetésért dolgoznak. A romániai magyar sajtó, néhány kivételtől eltekintve, a lét és nemlét határán billeg. /Simó Erzsébet: Szegény lapok, gazdag újságok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 1./
2005. szeptember 2.
Csendes László, a Szekuritáté Arhívumát Átvilágító Bizottság magyar tagja joggal bírálta a Cotidianulban megjelent, Markó Béláról szóló cikket, elfogadhatatlan hírlapi kacsának tartva azt. Csendes László a 2004. évi általános választások előtt hatalmas botrányt okozott, amiről több ízben nyilatkozott, de hitelesen felmentetni magát egy alkalommal sem sikerült. Akkor a felügyelőbizottságban az ő szavazata döntötte el, hogy Corneliu Vadim Tudor megkapja a ,,tiszta” voltát bizonyító iratot, s ne legyen akadálya a választásokon való indulásának. Akkor Andrei Plesu, Horia-Roman Patapievici és Mircea Dinescu a bizottság rendelkezésére álló iratai alapján igennel szavazott, vagyis arra, hogy Tudor együttműködött a szekuval, Csendes meg nemmel. Ennek a szavazatnak hála Corneliu Vadim Tudor bejutott pártjával együtt a parlamentbe, ma a szenátus alelnöke, az SZDP legmegbízhatóbb szövetségese. Az RMDSZ-ből Frunda György szenátor akkor kivizsgálást ígért, de az ügynek semmiféle következménye nem lett. Különben épp az RMDSZ-nek lenne a feladata, hogy magyar kutatócsoportok dolgozzák fel a szekus irattár magyar vonatkozásait. /Simó Erzsébet: Az RMDSZ csendes embere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./
